Ha öregasszony leszek, lilát hordok majd, így kezdődik Jenny Joseph Figyelmeztetés cím verse, ami amúgy arról szól, hogy ha megöregszünk, mennyi örömet fogunk lelni abban, hogy már nem érdekel minket, hogy mások mit szólnak.
Na de, úgy néz ki, hogy sokkal hamarabb fogunk lilát hordani, ugyanis a Pantone szerint ez a jövő év színe. (feletjsük el a pinket!)
Ez a vers 56 éve született, Jenny Joseph, angol költőnő 29 éves volt amikor megírta, 1961-ben.
Egy 1996-os BBC felmérés szerint, akkor Nagy-Britannia (háború utáni) legnépszerűbb verse volt, megelőzve Dylan Thomas Csöndben ne lépj az északába át című versét.
Míg Angliában inkább irodalmi vonalon futott be először, Amerikában a 80-as években a Reader's Digest-ben jelent meg egy cikk végén. A cikket Liz Carpenter írta, nyilván nekünk nem mond semmit a név, ő volt Lady Bird Johnson first lady sajtószóvívője (és még sok más, igazi legenda), amúgy nőként elsőként. Szóval Liz betegségéből kigyógyulva, ezzel a vidám, optimista verssel zárta cikkét és innen megindult a lavina. Először is felkapta a képeslap-business, az idézet mániások, aztán pedig Elizabeth Lucas grafikus, és mindenféle ízléstelen illusztrációban "megzenésítette" a verset.
Aztán, ez a vers volt az ihletője a Red Hat Society-nak azaz a Piros Kalapos Társaságnak, amely ma a világ egyik legnagyobb női szervezete. A sztori szerint 1997-ben Sue Ellen Cooper vásárolt magának egy vintage, piros fedora kalapot, aztán amikor az egyik barátnője 55 éves lett, valami eredetit akart neki adni és a Jenny Joseph vers hatására ajándékozta neki a piros kalapot. Aztán megismételte pár barátnőjével és az lett a vége, hogy elkezdetek összejárni és megalakult a Red Hat Society, ami gyakorlatilag egy női, egymást segítő társaság, mára több, mint 30 országban, közel 100.000 taggal.
Csak úgy mondom, hogy Magyarországon még nincs!
Nekem már volt egyszer piros kalapom, lásd fent, aztán el is hagytam. Még van egy kis időm!
-----------------------
Figyelmeztetés
Ha öregasszony leszek, lilát hordok majd,
Piros kalappal, ami nem áll jól nekem,
A nyugdíjam brandy-re, nyári kesztyre költöm
És szatén szandálra, s azt mondom, nem telik vajra.
Leülök a járdára, ha fáradt vagyok,
Falok a bolti kóstolón és vészcsengőket nyomok
És botommal zörgetem a rácsokat
Kárpótlom magam józan ifjúságomért.
Kimegyek majd az esőbe papucsban
És virágot szedek mások kertjében
És köpni tanulok.
Szörnyű ingeket hordhatsz, kövérebb lehetsz
Egy szuszra másfél kiló kolbászt ehetsz
Vagy egy hétig csak kenyeret uborkával
És tollat, ceruzát, söralátétet gyűjthetsz dobozban.
De most meleg ruhát kell viselnünk
Fizetni a lakbért, nem káromkodni az utcán
És jó példát mutatni a gyerekeknek.
Vacsoravendégeket hívunk és újságot olvasunk.
De talán most kéne gyakorolnom kicsit?
Hogy akik ismernek, ne riadjanak meg
Ha hirtelen öreg leszek és lilát hordok.
Fordította Vogl Anikó
Jenny Joseph 85 éves és bízom benne, hogy küldik neki rendesen a jogdíjakat!
